Trubadúr

A dunán keresztül a dombokon túl, él egy trubadúr, ki az ének előtt

Csak hevenyészett mindig gondtalanul, de egyszer csak ott hagyta a heverőt

Most nem tudja azt sem, hogy hol jár épp, csak ballag amerre a szél viszi őt

De a lába nem áll amíg célba nem ér, vagy ki nem leheli a végső levegőt

Vértje rozsdás, hajába nem kap a szél és fegyverhordozó se kíséri útján

Az övén se lóg kard, csak a hóna alatt lant, de csillog a vér a hangszere húrján

Bordó a hátasa, hess paripám, kitesz ez a ló száz másikat is

Suhan mint a szél, arcán bú se remény és még késik utána a távirat is

Jöttek hercegnők, cédák és kocsmárosnék, de mindnek a sorsa csak a feledés

Kőszív nem lesz lágy így széttörték volna, de nem maradt tőlük csak pár repedés